A szója ugyanakkor igen közkedvelt az egészséges életmód és a vegetáriánus étrend hívei körében, akik a szóját a hús helyettesítésére használják, és úgy vélik, mindenképpen jobbat tesznek magukkal akkor, ha szójával, nem pedig állati fehérjével táplálják a testüket. Ők arra hivatkoznak, hogy a szójának nagyon sok a pozitív tulajdonsága: magas a fehérjetartalma, gazdag az agy és a máj egészséges működéséhez nélkülözhetetlen lecitinben, továbbá omega-3 és omega-6 zsírsavban, magnéziumban, kalciumban, szelénben, folsavban, vasban és cinkben. Bővelkedik B-vitaminban, egészséges telítetlen zsírsavakban, ráadásul káros koleszterin sincs benne. E pozitív tulajdonságoknak köszönhetően rendszeres fogyasztásával csökkenthető a szív- és érrendszeri betegségek kialakulásának kockázata.

Tenyleg hat a hormonrendszerre??

Ez az a kérdés, amire egyértelműen sajnos nem lehet válaszolni: van, amikor jó, és van, amikor nem. Lássuk a pozitív hatásokat: kutatásokkal bizonyították, hogy a fitoösztrogének segítik a szervezet védekezőképességét a daganatok elleni harcban. Hormonális hatásuk miatt a változó korban lévő nők esetében jól használhatók a csontritkulás kezelésére, valamint a menopauza egyéb tüneteinek (hőhullámok, vérnyomás-ingadozás, hangulatváltozások) enyhítésére. Mivel fokozza a vérerek rugalmasságát, csökkenti az érelmeszesedés veszélyét.

Állítólag napi 20-25 gramm szójafehérje elfogyasztása nem befolyásolja a hormonszintet. Ám ellenzői arra hívják fel a figyelmet: a veszélyt éppen az jelenti, hogy nem tudhatjuk, mennyi szóját eszünk meg naponta, hiszen rejtett formában rengeteg ételben szerepel dúsító, sűrítő adalékanyagként. A húskészítményekbe „csempészett” szójabab-koncentrátum például nemcsak olcsóbb az állati fehérjékhez képest, de állományjavító hatása is van, emiatt előszeretettel használja az élelmiszeripar. Vagy itt a szójalecitin (E322), amely lehetővé teszi, hogy a víz- és a zsírfázisú anyagok az élelmiszerekben ne különüljenek el, lisztkezelőszerként pedig javítja a tészták formázhatóságát, ezért az egyik legszélesebb körben használt élelmiszeradalék: fellelhető joghurtokban, édességekben, pékárukban, margarinban, csecsemőtápszerekben.